Köszönöm!

Szeretném kinyilvánítani a köszönetemet.

Elsősorban a barátnőim felé, akik minden egyes nap ösztönöztek arra - még ha az az ösztönzés úgy is nézett ki, hogy a fülembe nyavalyogtak -, hogy folytassam a blog írását, hiszen az elsők között voltak, akik elolvasták a felkerült részeket.

Másodszor pedig az olvasóim felé, akik nélkül nyilvánvalóan értelmetlen lett volna a blog írása. Köszönöm nektek, hogy visszajelzéseitekkel motiváltatok és biztattatok arra, ne hagyjam még abba.

Sajnos azonban a történettel kapcsolatos ihlettáram kimerült - ez nem azt jelenti, hogy a jövőben nem fogok már új bloggal előállni. Elena története azonban itt véget ért. Aki szeretné, fantáziálja hozzá, mi lett volna,ha... :)

Egy szó, mint száz: hálás vagyok nektek. El sem tudjátok képzelni, mennyi erőt és önbizalmat adtatok nekem csupán azzal, hogy rákattintottatok az oldalamra, elolvastatok csupán egy részt, vagy akár kommentáltatok a fejezetekhez. Nagyon sokat jelentett nekem, és nagyon sokat jelent most is. Nem fogom elfelejteni az olvasótáborom vissza-visszatérő hozzászólóit, akiknek talán a legtöbbet köszönhetem. 

Nekik csak annyit üzennék: még ha nem is úgy alakult a történet vége, ahogyan vártátok, ne csüggedjetek, hiszen az élet maga is ilyen. Nem tudhatod soha, mi lesz a vége! :)