55. fejezet - Nat a láthatáron

Az óra végén Nathaniel még mindig nem volt sehol. Armin viszont a kicsöngő után rögtön felém igyekezett. Nem akartam beszélni vele,úgyhogy kirohantam a teremből,mint aki nem látja,hogy éppen közeledne felé valaki.

- Ezt meddig fogod még csinálni? - kérdezte Rebecca,aki utánam sietett,és valószínűleg látta az egész incidenst. 

- Hát... nem tudom - húztam el a számat,majd karon ragadtam,és elvonszoltam egy másik folyosóra,nehogy Armin utánunk jöjjön és megtaláljon. 

- Mi ütött beléd? - ámult el teljesen Reb. - Én nem egy ilyen félénk Elenát ismertem meg,aki a gondokat a szőnyeg alá söpri ahelyett,hogy megoldaná azokat - oktatott ki,én pedig megforgattam a szemeimet. 

- Igazad van,de ez most más helyzet - védtem magamat. - Képzeld,reggel odajött,és azt mondta,nem bánta meg,ami történt köztünk - meséltem neki teljesen bezsongva.

- Hűha! - mosolyodott el Rebecca. - Komolyan hangzik a dolog - tette még hozzá.

- Segíts ahelyett,hogy bazsalyogsz! - kértem őt,mire az ajkába harapott. 

- Jól van,jól van - csitítgatott. - Mindenképp beszélj vele! Akármit érzel iránta,tisztáznod kell a dolgot. Ez neked is jó,és neki is,már ahogy vesszük. Legalább nem hitegeted őt tovább,és te is fellélegezhetsz -  javasolta.

- Ah! - nyögtem fel bosszankodva. - Muszáj vele beszélnem? - kérdeztem reménykedve,hogy talán ez elkerülhető,ám a mostoha tesóm sajnos határozottan bólintott.

- Ha rám hallgatsz,odamész most,és nem halogatod! - bökött meg finoman Reb,hogy észhez térítsen,és cselekvésre buzdítson,de nem igazán díjaztam az ötletét. 

- Na jó,majd akkor holnap... - kezdtem volna halogatni,ám ő leintett.

- Nem,nem! Most azonnal! - lökött meg ellentmondást nem tűrő mozdulattal,mire nekiütköztem valakinek,aki a hátam mögött állt. 

- Bocsi! - kértem elnézést hátra fordulva.

- Semmiség! - Kentinnel találtam szembe magamat. - Az én hibám,nem figyeltem eléggé,miközben sétálgattam - szabadkozott,majd beletúrt a hajába. Ekkor vettem észre,hogy a karja be van kötve.

- Mi történt a karoddal? - kérdeztem kíváncsian,mire zöld szemeivel fürkészve rám nézett.

- Semmi,csak egy apró baleset - válaszolta nem túl őszintén. 

- Szóval ha hozzáérnék és megszorítanám,ahogy csak tudom,egyáltalán nem fájna,mert csak egy apróság? - billentettem oldalra a fejemet,amivel sikerült zavarba hoznom a fiút.

- Na jó,beletrafáltál - nevetett fel. - Elszakadt egy-két izomszalagom - vallotta be,mire teljesen elképedtem. Ő ezt apróságnak tartja? Jézusom...

- Na de... hogy történt? - tátottam el a számat,ám erre Kentin elkomolyodott,és nem akart válaszolni nekem.
- Nem lényeges... - csóválta meg a fejét,majd komor hangulatban elsietett. Mire hátrafordultam,Rebeccát sem találtam ott. Időközben biztos lelépett. Ha tippelnem kéne,Castiellel van. Ám ez engem innentől kezdve nem érint. Az én feladatom jelenleg az,hogy beszéljek Arminnal,holott egyáltalán nincs hozzá kedvem. 
Tépelődve ugyan,de lassan elindultam hát az osztályterem felé,hogy minél előbb túlessek ezen a kínos beszélgetésen,ami rám vár. Az utolsó pillanatban azonban,mint a sors mentőangyala,felbukkant Nathaniel a folyosó végén,így fellélegeztem,és futólépésben siettem hozzá. 
- Jaj,Nat,végre! - kapaszkodtam bele mosolyogva a karjába. 
- Történt valami? - a fiú furcsán nézett rám,mint aki nem igazán érti,mi ütött belém.
- Semmi! - vágtam rá gyorsan,és idegesen felnevettem. - Csak tudod,egész nap téged kerestelek - vallottam be neki,mire megenyhültek a vonásai,és ő is elmosolyodott. 
- Valóban? - kérdezte,s viccesen felvonta a szemöldökét. - Hát most megtaláltál. Eddig sajnos papírmunkát végeztünk Melodyval,ezért nem voltunk órán - magyarázta. Melody nevének hallatán valamiért elfogott a féltékenység.
- Melodyval? - kérdeztem rá,holott nagyon is jól hallottam.
- Igen,hiszen ő is DÖK-ös - bólintott Nathaniel,s most már tényleg kezdte azt hinni,hogy valami baj van velem.
- Hát persze! - mosolyogtam rá zavartan. - Na és mára végeztél a munkával? - érdeklődtem kedvesen,ám ekkor éppen kijött a terem ajtaján Armin,s amint meglátott,komoly tekintettel felénk közeledett.
- Még van egy kis adminisztráció,szóval bent maradok órák után... - mondta,mire karon fogtam,és hátat fordítva Arminnak,elkezdtem magam után húzni Natot. - Várj egy kicsit,Elena! - állított meg,miután mentünk pár lépést. - Nagyon szokatlanul viselkedsz. Baj van? - nézett mélyen a szemembe,fürkésző tekintettel. Nem mertem a terem irányába nézni. Nem bírtam volna elviselni Armin fájdalmas tekintetét,hiszen egyértelmű volt,hogy kerülöm. 
- Nem,dehogy... - hazudtam,majd nagyot nyeltem. - Na jó,igen - ismertem be neki. 
- Tudtam! - nyalta meg kiszáradt száját diadalittasan. - El is szeretnéd mondani?
- El - bólintottam rögtön. - Csak nem most... mi lenne,ha bent maradnék veled én is órák után? - vetettem fel. A fiú egy pillanat erejéig erősen gondolkodott valamin,ám végül is beleegyezett a dologba.
- Oké,miért ne? - mosolygott rám. - Akkor majd délután találkozunk a DÖK teremnél - búcsúzott el tőlem,majd elsietett valamerre. Amint elállt előlem,a távolban megláttam mögötte Armint,ahogyan ott áll még azóta is a terem ajtaja előtt,s furcsa,fájdalmas tekintettel figyel.
Egy pillanatig farkasszemet néztünk,majd én hátat fordítottam neki,és elindultam a büfé irányába. Idegesen tördeltem a kezeimet,miközben leültem egy asztalhoz anélkül,hogy vettem volna bármit is. 
- Na mi az,idegroncs lettél? - Castiel gúnyos hangjára figyeltem fel. Megállt az asztalom mellett,s karba tett kezekkel végigmért.
- Csak mióta egy légtérben vagyok veled - vágtam vissza csípős humorral,mire felnevetett.
- Látom,tanulsz a mestertől - állapította meg,majd kihúzott egy mellettem lévő széket,és leült rá.
- Rebeccát hol hagytad? - kérdeztem figyelmen kívül hagyva előbbi megjegyzését.
- Azt hittem,veled van - vonta meg a vállát.
- Hát nincs - haraptam a számba. - Biztos Irisszel lóg valahol... - tippeltem,és magam elé meredtem. Arra eszméltem,hogy Castiel már egy jó ideje folyamatosan engem néz,tenyérbe támasztott fejjel. - Mi az? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.
- Még mindig szexi,ha a szádat harapdálod - jegyezte meg mosolyogva,amin teljesen elhűltem. Ne mondjon már ilyeneket nekem,ha barátnője van! Tipikus pasi... Nem tudod őket megváltoztatni.