41. fejezet - Egy szinte tökéletes este

Nem tudom megmondani,hogy agyamra ment-e a szerelem,vagy tényleg kattant vagyok. Egy hirtelen ötlettől vezérelve ugyanis megkérdeztem Lisandert,lenne e kedve elkísérni engem Nathaniel bulijára. Neki biztos nincs ellenére,minél többen vagyunk,annál jobb. És ami meglepett,igent mondott. Pedig azt hittem,először el fog utasítani,mert nem igazán az a fajta,aki egy újdonsült barátnővel a karján elmegy egy olyan buliba,ahol senkit nem ismer. Kivéve Castielt,de ő nyilván nem megy el egy olyan személy partijára,akit egyáltalán nem kedvel. 

Lényeg a lényeg; igent mondott,úgyhogy amint hazaértem,belevetettem magamat a készülődésbe. Rebecca látta rajtam,mennyire izgatott vagyok,ezért megkérdezte,mi ütött belém.

- Tudod,hozok valakit magammal Nat bulijára - árultam el rejtélyesen mosolyogva. 

- Kicsodát? - kíváncsiskodott meglepetten. Elvégre,Lisről nem beszéltem még neki. 

- Majd meglátod - mindössze ennyit feleltem neki,majd válogatni kezdtem a ruháim között. Közben Reb is elment készülődni a fürdőbe. Begöndörítette a haját,mely ezt követően barna,lágy fürtökben omlott a vállaira. Nagyon jól állt neki. Én közben sikeresen kiválasztottam a megfelelő göncöt a partira;fekete koktélruha fehér,csipkés boleróval. Azonnal felpróbáltam,mire a tesóm elégedetten bólintott egyet,amint meglátott.

- Nem rossz! - ismerte el,én pedig körbetáncoltam a szobát széles vigyorral az arcomon. Ezután befoglaltam a fürdőszobát,kivasaltam a hajamat,és egy pántot tettem bele,melyen szép piros rózsa díszelgett. Ehhez illő színű rúzst kentem ajkaimra,majd jöhetett némi spirál,és az eredmény tökéletes volt - szerintem. Ám ezt később Rebecca is igazolta nekem. Ő egy kámzsanyakú,tojásszínű koktélruhát választott,mely jól passzolt a haja színéhez. Végül aztán - egy óra készülődés után - készen álltunk a bulira. 

- Mehetünk? - kérdeztem tőle,miután alaposan megnéztem magunkat a tükörben.

- Mehetünk - bólintott elszántan,majd belém karolt,és nevetve szökdeltünk le a lépcsőn. Az előszobában nagy megdöbbenésemre Castiel várt ránk. Rebet nem lepte meg a látványa; odasietett hozzá,a nyakába borult,és hosszan megcsókolta. 

- Szia! - intett nekem szabad kezével Cast,a másikkal ugyanis Rebecca derekát fogta át. 

- Szia.. - köszöntöttem még mindig zavartan. Nem számítottam rá,hogy eljön. Mintha a gondolataimban olvasott volna,reagált furcsa arckifejezésemre:

- Nem szándékoztam eljönni,de Rebecca meggyőzött,hogy menjek el vele - magyarázta,én pedig mosolyogva bólintottam. - Na,indulunk? - kérdezte aztán,s mindketten az ajtó felé léptek,de én utánuk kiáltottam.

- Én még várok valakit - adtam a tudtukra. Reb mosolygott,hiszen tudta,hogy azt a valakit várom,akivel a buliba indulunk,Castiel viszont szemöldök ráncolva meredt rám. Ebben a pillanatban megszólalt a csengő,így lélekszakadva ugrottam az ajtó elé,hogy kinyissam azt. Nagy megkönnyebbülésemre Lisander állt előtte. 

- Szép estét! - mosolygott rám,én pedig viszonoztam,és szélesebbre tártam az ajtót,hogy a mögöttem lévők is láthassák,ki lesz az én kísérőm a mai estére. Először azt gondoltam,kissé meglepődnek,de aztán jókedvűen indulunk el mind a négyen Nathanielhez,ám a reakció nem az volt,amit vártam. Reb teljesen ledöbbent,Castiel pedig ökölbe szorított kezekkel állt mellette. Egyikük sem szólt egy szót sem. 

- Sziasztok.. - Lisander előrébb lépett,hogy őket is köszöntse. Elsőként Reb ocsúdott fel a döbbenetből.

- Szia,Rebecca vagyok,Elena mostohatesója. Te pedig bizonyára Lisander. Viola barátja - tette hozzá,és rosszalló tekintetet lövellt felém. Most miért kellett ez? Lis nem komolyodott el a hallottak után,továbbra is megőrizte kellő udvariasságát.

- Elena barátja - helyesbített,a tesóm pedig idegesen felnevetett. Ezután Castiel következett,aki egy ideig farkasszemet nézett a barátjával,majd nagyot sóhajtott,és végre megszólalt:

- Nocsak,miből lesz a cserebogár.. - gúnyolódott. Szerencsére,ennél többet nem mondott. Lisanderrel bölcsen hallgattunk,majd a kínos csendet végül Rebecca hangja törte meg:
- Akkor induljunk,késni nem jó dolog! - nevetett fel idegesen,én pedig követtem a példáját,azonban a fiúk továbbra is síri csendben hallgattak. 
Az utcára kilépve Castielék előttünk sétáltak,mi pedig mögöttük mentünk,így mondhatni,nem zavartuk egymást. Lisnader látta,mennyire feszült vagyok az imént történtek miatt,ezért ujjait összekulcsolta az enyémmel,és a fülembe suttogta:
- Hé,Elena,kérlek,nyugodj meg! - lágy hangja áramütésként hatott rám;a hideg futkosott tőle a hátamon - jó értelemben természetesen. Éreztem,hogy elpirulok,ami nevetésre késztette őt. - Erről van szó. Maradj mindig vidám,hiszen akkor vagy a leggyönyörűbb! - na jó,még egy ilyen,és fel kell mosni,mert elolvadok tőle. Az arcom vörösen izzott körülbelül,s abban a pillanatban utáltam,hogy olyan szégyellős vagyok. 

- Mindent köszönök! - súgtam neki vissza erőt véve magamon,s gyengéden megszorítottam a kezét ujjaimmal,amit ő viszonzott. Lassan aztán odaértünk Nathanielék házához. Az ablakokon fény szűrődött ki halk zene morajával vegyítve. Amikor csöngettünk,Amber nyitott ajtót nekünk:
- Ó,csak ti vagytok azok? - kérdezte a tőle megszokott,visszataszító stílusában,utána kitárta előttünk az ajtót,hogy bejöhessünk. Jó páran érkeztek már meg. A legtöbben a nappaliban táncoltak a hifi berendezés közelében,ám voltak,akik éppen a kertben beszélgetve,vagy a konyhában iszogatva töltötték idejüket. 
- Gyere utánam! - kérte Lis mosollyal az arcán,s mielőtt reagálhattam volna rá,finoman elkezdett maga után húzni. Utunk egyenesen a nappalit és a teraszt elválasztó üvegajtóhoz tartott,amin átverekedve magunkat aztán kijutottunk a kertbe. Odáig is kihallatszott a zene lassú ritmusa,d halkabb volt,mint a házban. Az ég már besötétedett,a csillagok sokasága romantikus hangulatot varázsolva ragyogtak rajta. A Hold magasan állt már,ezüstös fénye egyenesen ránk világított le,akár egy reflektor.
Lisander gyengéden átfogta a derekamat,s ringatózni kezdett a bentről kiszűrődő dallamra,mire észbe kaptam,s kezeimet a nyakán átvetve én is táncolni kezdtem.

- Milyen szép idekint! - jegyeztem meg,majd egy pillanatra becsuktam a szemeimet,s nagyot szippantottam a hűs,éjszakai levegőből. Lis közelebb simult hozzám,és éreztem,amint állát a fejemre teszi.
- Valóban - értett egyet velem. - Sokkal hangulatosabb itt veled,mintha valahol bent lennénk a tömegben,a zajos diákok között - tette hozzá,én pedig rábólintottam. Közelebb bújtam hozzá,s mélyen beszívtam parfümjének kellemes,férfias illatát. Az egész olyan varázsként hatott,biztonságot nyújtott a jelenléte. Semmi másra nem vágytam akkor,csak arra,hogy a pillanat örökké tartson. Magam mellett akartam tudni életem minden egyes percében,érezni a közelségét,a testéből áradó meleget,és belenézni a két,őszinte szempárba,melyet birtokolt. 
- Úgy örülök,hogy eljöttél - mondtam lelkesen. Sokkal jobb volt vele az este,mintha egyedül lennék itt. Pláne,ha Rebeccáékkal jövök,bizonyára magányosnak éreztem volna magamat.
- Csak miattad - felelte Lisander,mire felnéztem rá. Ő éppen akkor pillantott le a szemeimbe. Tekintetünk hosszú ideig egymásba fúródott,majd fejünk lassan egyre közeledni kezdett egymáshoz. Végül ajkaink találkoztak egy rövid,de forró,szenvedélyes csók erejéig.

- Mennyivel jobb,ha egyikünk sem szabadkozik - jegyeztem meg,s ezt hallva Lis felkacagott. Még a nevetése is annyira ezotikus,olyan természetfeletti. Élvezet hallgatni. 
Ezután tovább táncoltunk a csillagos ég alatt,s csak néhány perc elteltével zavart meg bennünket valaki. Hallottuk,hogy a zene egy pillanatra felerősödik,majd ismét elhalkul;tudtok,hogy valaki szintén kijött a kertbe a terasz ajtaján át. Kissé eltávolodtunk egymástól,úgy pillantottunk a ház felé. Rebecca állt ott,s amint észrevett minket,odajött hozzánk. 
- Elena,beszélhetnék veled? - kérdezte,s szemében valami furcsa idegességet véltem felfedezni,ami engem is megrémített. 
- Persze... - feleltem elcsukló hangon,majd bocsánatkérő pillantással kibújtam Lisander karjai közül,és követtem a tesómat,aki a kert egyik eldugottabb sarkába invitált. Majd megölt a kíváncsiság és a rettegés is egyúttal,mit szeretne mondani nekem. Bár,ami azt illeti,sejtettem. A lényeg,hogy egyik porcikám sem várta ezt a beszélgetést,de előbb vagy utóbb tudtam,hogy sort kell rá keríteni. Hát,most előbb történik,mint utóbb.