Nem tudom,mi van velem. Egyszerre jár az eszem négy fiú körül.
Ott van Castiel,a laza,lázadó stílusával,ami nagyban hasonlít az enyémhez. Tipikus rossz fiús alkat. Amennyire ruhán át látszik,a teste izmos,a haja szokatlanul vörös,éppen ettől tűnik ki a többiek közül. Rögtön utána ott van Nathaniel,aki az ex barátom volt. Annyit tudok,hogy istenien csókol,és szerencsés ezzel a szőke haj-aranybarna szem párosítással. Mindig lehetett rá számítani,bármiben segített,amiben tudott. Őt Armin követi. Külsőre ő hasonlít rám a legjobban. A pozitív oldalára írható,hogy mindig meg tud nevettetni,és tökéletes a fogsora. Végül Lisander,akivel csak nemrég találkoztam. Ezüstös haja,felemás szeme,és szívdöglesztő mosolya első látásra megdobogtatta a szívemet. Ezt tetézi a határtalan kedvessége,s egyéni öltözködési stílusa.
Ismétlem,nem tudom,mi van velem. Létezik,hogy valakinek egyszerre több ember is tetszik? Ezek szerint igen. Várjunk csak,mit képzelek én! Hiszen Nathaniel boldog Irissel,Armin a játékain kívül senki iránt nem érez szerelmet,Lisandert valószínűleg már nem nagyon fogom látni,hiszen nem is jár suliba,Castiel pedig... nem találtam nyomósabb érvet,miért ne gondoljak rá. Pláne ha éppen mellettem ül.
- Van egy tollad számomra? - kérdezte suttogva közelebb húzódva hozzám,nehogy meghallja a tanár.
- Minek? Úgysem szoktál jegyzetelni - pillantottam rá szúrósan,ám legbelül azért fohászkodott a lelkem,csak egy pár centit jöjjön még közelebb,mert akkor összeérne a kezünk.
- Nem is mondtam,hogy ahhoz kell - mosolyodott el. - Unatkozom,és firkálni szeretnék a padra - vallotta be,s már nyúlt is a tolltartómért,de én megfogtam a kezét. Bőre puha volt,és kellemesen meleg. Éreztem,ahogyan elpirulok...
- Hasznosabb dologgal nem tudnád tölteni az idődet? - vontam őt kérdőre,s igyekeztem közömbösnek tűnni.
- Dehogynem,csak nem az osztályterem kellős közepén,mikor ennyien láthatják - húzta még szélesebb vigyorra az arcát. Micsoda egy perverz alak..! Gyorsan visszahúztam a kezemet,mire ő halkan nevetni kezdett.
- Nahát,valami olyasmit mondtam,ami sérti a füleidet? - kérdezte,de válaszra se méltattam. Igyekeztem minden figyelmemet a tanárra összpontosítani. Ez be is vált,mert Castiel szerencsére az óra hátralévő részében csendben ült mellettem. Mikor végre kicsengettek,se szólt már hozzám semmit,csak felállt,és kisétált a folyosóra.
- Na végre! - lélegeztem fel megkönnyebbülten,hogy nem volt már a közelemben.
- Minek örülsz így? - hallottam a hátam mögül egy ismerős hangot,mire megfordultam. Armin állt előttem.
- Hát,csak hogy vége a fizika órának. Számomra minden alkalommal kín szenvedés! - füllentettem, miközben a fiú leült arra a székre,ahol öt perce még Castiel bohóckodott.
- Ha te ezt mondod,képzeld,én hogy érezhetek! - nevette el magát,s közben kényelmesen elhelyezkedett,a lábait feltette a padra,majd bekapcsolta a gameboyt,amit állandóan magánál hordott.
- Figyelj csak - álltam fel a székemről,mire ő fejét hátradöntve felnézett rám. - Ugye nem felejtetted el a mai korrepetálást? - érdeklődtem,mert nem tudtam,mennyire tartja észben az ilyen dolgokat.
- Persze,de miért álltál fel? Nem akarsz játszani egyet? - tudakolta,s már nyújtotta is felém a játék konzolját. - Gondold meg,nem minden nap adom át másnak! - kacsintott rám szép kék szemeivel.
- Csábító ajánlat,de muszáj mosdóba mennem - hárítottam el,noha csak arról volt szó,még mindig nem voltam képes arra,hogy öt percnél tovább beszélgessek bárkivel is.
Elszánt léptekkel hagytam el a termet. Olyan gyáva vagyok! Miért menekülök folyton mindenki elől? Muszáj lesz ezen változtatnom.
Miközben a lábaim kivittek a suli udvarára,automatikusan körbenéztem,s összeszorult a szívem,amikor megláttam Nathanielt Irissel kézen fogva sétálni. Könnyes szemmel bámultam őket legalább egy percig,s amikor hirtelen megfordultam,hogy visszarohanjak az épületbe,Castielbe ütköztem.
- Hé,te mi a... - kezdte volna leordítani a fejemet,de amikor észrevette,nedves az arcom a sok könnytől,kissé megenyhült irántam. - Eltört a mécses? Miért bőgsz? - kíváncsiskodott komoly kifejezéssel az arcán.
- Én csak... - hebegtem,mert nem akartam az orrára kötni,mi a bajom. - Belement valami a szemembe - hazudtam,s ez neki azonnal nyilvánvalóvá is vált.
- Persze,biztosan - bólintott,ám nem faggatott tovább. Azt várta,úgyis elmondom majd neki. Miközben álltam Castiel kérdő pillantását,jobbra sandítottam,ahol észrevettem,hogy Nathanielék felénk közelednek. Elvesztettem az eszemet,és nem gondolkodva,közelebb húztam magamhoz Castielt,aki ezen kissé meglepődött,de amikor erőteljesen megcsókoltam,nem ellenkezett.
Közben hunyorogva kinyitottam a szememet,s láttam,amint Nat ledöbbenve megáll,amint meglát bennünket,Iris pedig a karját rángatja,hogy mi a baja.
Lassan eltávolodtam Castieltől,akin látszott,továbbra sem értette,miért csináltam ezt.
- Ez meg mi volt? - kérdezte suttogva,mialatt végig a szemembe nézett.
- Miért,nem tetszett? - vágtam vissza pimaszul,s ez mosolygásra késztette őt.
- Dehogynem - felelte,majd újból megcsókolt,én pedig hagytam. Tudni illik,remekül csókol. Amikor az elképedt Nat barátnőjével az oldalán beviharzott mellettünk a suliba,finoman ráharaptam Castiel ajkára,hogy most már igazán befejezhetnénk.
- Nahát,te ilyet is tudsz? - tűrt a fülem mögé egy hajtincset,s akkor már meg is bántam,hogy ilyen óvodás kísérlettel próbáltam felhívni magamra az ex barátom figyelmét.
- Nem lett volna szabad,ne haragudj - kértem bocsánatot tőle,s hátraléptem.
- Nem haragszom - kacsintott rám,és lazán a falnak támaszkodott. Mivel több mondani valóm nem volt a számára,még egyszer elmotyogtam "elnézést",majd sarkon fordultam,hogy még a tanár előtt beérjek az osztályba.
- Hé,te mi a... - kezdte volna leordítani a fejemet,de amikor észrevette,nedves az arcom a sok könnytől,kissé megenyhült irántam. - Eltört a mécses? Miért bőgsz? - kíváncsiskodott komoly kifejezéssel az arcán.
- Én csak... - hebegtem,mert nem akartam az orrára kötni,mi a bajom. - Belement valami a szemembe - hazudtam,s ez neki azonnal nyilvánvalóvá is vált.
- Persze,biztosan - bólintott,ám nem faggatott tovább. Azt várta,úgyis elmondom majd neki. Miközben álltam Castiel kérdő pillantását,jobbra sandítottam,ahol észrevettem,hogy Nathanielék felénk közelednek. Elvesztettem az eszemet,és nem gondolkodva,közelebb húztam magamhoz Castielt,aki ezen kissé meglepődött,de amikor erőteljesen megcsókoltam,nem ellenkezett.
Lassan eltávolodtam Castieltől,akin látszott,továbbra sem értette,miért csináltam ezt.
- Ez meg mi volt? - kérdezte suttogva,mialatt végig a szemembe nézett.
- Miért,nem tetszett? - vágtam vissza pimaszul,s ez mosolygásra késztette őt.
- Dehogynem - felelte,majd újból megcsókolt,én pedig hagytam. Tudni illik,remekül csókol. Amikor az elképedt Nat barátnőjével az oldalán beviharzott mellettünk a suliba,finoman ráharaptam Castiel ajkára,hogy most már igazán befejezhetnénk.
- Nahát,te ilyet is tudsz? - tűrt a fülem mögé egy hajtincset,s akkor már meg is bántam,hogy ilyen óvodás kísérlettel próbáltam felhívni magamra az ex barátom figyelmét.
- Nem lett volna szabad,ne haragudj - kértem bocsánatot tőle,s hátraléptem.
- Nem haragszom - kacsintott rám,és lazán a falnak támaszkodott. Mivel több mondani valóm nem volt a számára,még egyszer elmotyogtam "elnézést",majd sarkon fordultam,hogy még a tanár előtt beérjek az osztályba.
*
- Szóval,ha jól értem,a párolgás az,amikor a hőmérséklet emelkedésével a folyadék molekuláinak egy része a mozgás következtében kilép a folyadékból,és gáz állapotúvá válik - ismételte Armin,amit nemrég magyaráztam el neki. Ugyanabban a kávézóban ültünk,mint egy hete,csak biológia helyett most éppen a kémiát ismételtük át.
- Pontosan,nagyon jó! - mosolyogtam rá biztatón,mert végre kezdte megérteni,mi is az a kémia.
- Egy ilyen tanárral,mint te,könnyű dolgom van - bókolt,amibe természetesen belepirultam.
- Ha nem csak a videó játékaiddal foglalkoznál,rövid időn belül feljavíthatnád a jegyeidet - tanácsoltam neki lelkesen.
- Igen,csak hogy azok érdekesebbek - ellenkezett. - A lényeg,hogy megírjam jól az év eleji teszteket,és egy időre ezzel bebiztosítom magamat - fejtette ki véleményét,melyet fejcsóválva fogadtam.
- Reménytelen eset vagy - nevettem fel végül,ő pedig kivillantotta vakítóan fehér fogsorát.
- Ha már a reménytelenségről van szó,lehet,hogy értelmetlen nyaggatnom téged,de azért megkérdezem - vonta magára a figyelmemet. - Tudod,Alexy és én jövőhéten bulit rendezünk a házunkban,a szüleink nem lesznek otthon,de beleegyeztek. Szeretném,ha eljönnél te is - bökött felém a fejével. Nyeltem egy nagyot. Itt lenne az alkalom,hogy egy kis társasági életet éljek. Lehet,hogy meg kellene próbálnom. Egy buli,elvégre,ritkán sül el rosszul.
- Jó,azaz lehet,hogy elmegyek,köszi a meghívást - adtam be a derekamat,s Armin ezért diadalmasan összecsapta a tenyerét,amiért a szomszéd asztalnál ülők megrovó pillantást vetettek rá.
- Szuper! - lelkendezett. - Csütörtök este lesz hét órakor,de akkor jössz,amikor gondolod - tájékoztatott,majd átnyúlt az asztal fölött,s megfogta a kezemet. - Nagyon örülök,hogy eljössz - suttogta halvány mosollyal az arcán.
- Én örülök,hogy elhívtál - viszonoztam a kedvességét,és akármennyire nem akartam véget vetni annak a pillanatnak,egyszer mégis csak félénken elhúztam Armin keze alól az enyémet.
- Pontosan,nagyon jó! - mosolyogtam rá biztatón,mert végre kezdte megérteni,mi is az a kémia.
- Egy ilyen tanárral,mint te,könnyű dolgom van - bókolt,amibe természetesen belepirultam.
- Ha nem csak a videó játékaiddal foglalkoznál,rövid időn belül feljavíthatnád a jegyeidet - tanácsoltam neki lelkesen.
- Igen,csak hogy azok érdekesebbek - ellenkezett. - A lényeg,hogy megírjam jól az év eleji teszteket,és egy időre ezzel bebiztosítom magamat - fejtette ki véleményét,melyet fejcsóválva fogadtam.
- Reménytelen eset vagy - nevettem fel végül,ő pedig kivillantotta vakítóan fehér fogsorát.
- Ha már a reménytelenségről van szó,lehet,hogy értelmetlen nyaggatnom téged,de azért megkérdezem - vonta magára a figyelmemet. - Tudod,Alexy és én jövőhéten bulit rendezünk a házunkban,a szüleink nem lesznek otthon,de beleegyeztek. Szeretném,ha eljönnél te is - bökött felém a fejével. Nyeltem egy nagyot. Itt lenne az alkalom,hogy egy kis társasági életet éljek. Lehet,hogy meg kellene próbálnom. Egy buli,elvégre,ritkán sül el rosszul.
- Jó,azaz lehet,hogy elmegyek,köszi a meghívást - adtam be a derekamat,s Armin ezért diadalmasan összecsapta a tenyerét,amiért a szomszéd asztalnál ülők megrovó pillantást vetettek rá.
- Szuper! - lelkendezett. - Csütörtök este lesz hét órakor,de akkor jössz,amikor gondolod - tájékoztatott,majd átnyúlt az asztal fölött,s megfogta a kezemet. - Nagyon örülök,hogy eljössz - suttogta halvány mosollyal az arcán.
- Én örülök,hogy elhívtál - viszonoztam a kedvességét,és akármennyire nem akartam véget vetni annak a pillanatnak,egyszer mégis csak félénken elhúztam Armin keze alól az enyémet.
*
Csütörtök reggelre virradt. A redőnyömön át sikeresen belesütött a nap erőteljes sugara a szemeimbe,így kénytelen voltam felkelni.
- Ma lesz Arminék bulija! - tértem észhez,s ez a gondolat erőt adott ahhoz,hogy felkeljek,akármennyire is álmosnak éreztem még magamat.
Langyos vizet engedve magamra lezuhanyoztam,megfésülködtem,majd felöltöztem,s lebaktattam anyához,aki javában készítette a reggelit.
- Jó reggelt,drágám! - mosolygott rám,amint meglátott,és a kezembe nyomott egy megkent lekváros kenyeret.
- Szia! - köszöntöttem én is,utána beleharaptam a reggelibe. - Ma lesz este Armin és Alexy bulija - közöltem vele. - Szerinted illene vinnem valamit? - kértem ki a véleményét.
- Hogyne,kicsim - bizonygatta. - Úgy szokás,hogy a vendég valamivel hozzájárul a partihoz - tájékoztatott,s én végig gondoltam,mit is vihetnék nekik.
- Mit szólnál,ha hazajönnél suli után,és készítenénk egy finom tortát? - javasolta anya,én pedig lelkesen elfogadtam az ötletét.
- Viszont most indulnom kell,el fogok késni - húztam el a számat,majd felkaptam a táskámat,letettem a maradék kenyeret az asztalra,s sietve kiléptem a házból.
Busszal az út a gimiig mindössze tíz percig se tartott. Szerencsém volt,még időben odaértem. Ám amint beléptem volna a terembe,valaki hátulról megfogta a vállamat,s szembe fordított magával. Nathaniel volt az.
- Beszélhetnénk? - kérdezte komoly arccal,s úgy éreztem,a szívem a torkomban kezd dobogni az izgalomtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése